Teraszkertész 2.

Megint kertészkedem. 

A karácsonyfám végleges kiszáradása miatt megüresedett hatalmas edénnyel valamit kezdeni kellett, úgyhogy az összes telet (és egyéb megpróbáltatásokat) túlélt (fűszer) növényeket beleköltöztettem. Mondjuk a levendula határeset, hogy mennyire fűszer, de sütit már sütöttem belőle, úgyhogy..

A citromfű a legkeményebb harcos egyébként, mert néhány hete egy (amúgy kertész) ismerőstől kaptam a kis tövet. Apró is volt, meg satnya is, de hazahoztam nagy büszkén, aztán valahogy úgy alakult a nagy kapkodásban, hogy szegény az ajtó előtt felejtődött. Egy zsákban. Aztán jött a havazás (ugye március 15.) és vagy jó két hétig szegény citromfű még mindig a zsákban lapult, még vizet sem kapott. Biztos voltam benne, hogy feladta már a harcot, de azért belehuppantottam egy cserépbe. És láss csodát, eltelt néhány nap és életre kelt. Most pedig már"nő, mint a gaz".  Úgyhogy ajánlom kezdőknek és rutinos növénygyilkosoknak, hálás alapanyag :-)

A mentával (ami elvileg szintén strapabíró, én meg minden évben megsemmisítek egy-két tövet) és a bazsalikommal folytatom majd a próbálkozást.

Fűszereskertem

Ami Zsigát (köhömm, Zsigmond) illeti, ő ajándék volt. Még tavaly. Mert mindig nagyon meg tudok örülni a kertitörpöknek (igen, tudom, hogy rettentően giccsesek). Tehát lett egy saját. Házigyártmány, betonból. Nehéz, mint a sár. És az arcának azt a kis bárgyú (szerintem kicsit sem kedves) kifejezését a sokszori újrafestésnek köszönheti, egyszer talán majd kap tőlünk egy kedvesebb tekintetet. Viszont a szomszéd kissrác imádja. Nem győztek tavasszal nyúzni, hogy mikor kerül már ki, mert ők bizony minden nap "meglátogatják".

Zsigmond a kissé bárgyú tekintetű törp

A pici paradicsomok pedig sárgák és narancsszínűek lesznek, ha minden a várakozásoknak megfelelően alakul.

A fiók, amiben laknak pedig nagy kedvenc. És nyilván nem rendeltetésszerűen használom. Viszont direkt virágládának hoztam haza tavaly. Erdélyből tartottunk hazafelé, második napja utaztunk közel 40 fokban, és valahogy úgy alakult (szokott), hogy megálltunk (ha jól emlékszem Békésszentadnráson) egy afféle régiségesnél. Mint kiderült, egy srác árulta az apja hagyatékát. Lényeg a lényeg, mivel akkor is kellett hazautaztatni növényeket, mondtam a fiúnak, hogy kerítsen nekem valami olyat, amibe tudok villámgyorsan ültetni, ő pedig ezt adta (el), azóta is szeretek ránézni az emlék miatt is, és a hihetetlen és utánozhatatlan kopott kék színe miatt is.

Apró (majd egyszercsak színes) paradicsomok