Dolce Vita: április 2013

2013. április 30., kedd

Kedvenc helyek 2.

Vonzódom az ajtókhoz, kapukhoz. Nem tudom, mióta. De egy biztos, van már egy (egyelőre kezdetleges, kéttagú) festménysorozatom is pinceajtókról. Mert azok is kedvencek. És mindenféle színes, nemszínes, régi és agyonkopott, díszes és monumentális, vagy éppen nagyon apró és különleges ajtót szeretek. A kedvenceim bármilyen régi épületen. Na igen, mert amúgy is csak régi épület tud lázba hozni..
Úgyhogy itt az újabb kedvenc helyeim gyűjteménye.

2013. április 29., hétfő

Korral jár..

Egy este egy unoka a nagyapjával beszélgetett, majd egyszer csak hirtelen megkérdezte:

- Nagyapa, hány éves is vagy?

A nagyapa így válaszolt:

- Hadd gondolkozzam egy kicsit!

A televízió, a gyermekbénulás elleni védőoltás, a fénymásoló gép, a kontaktlencse és a fogamzásgátló tabletta előtt születtem. Nem volt még radar, hitelkártya, lézersugár és pengekorcsolya.

Még nem találták fel a légkondicionálót, a mosogatógépet, a szárítógépet (a ruhát egyszerűen kitették száradni a friss levegőre).
Az ember még nem lépett a Holdra, és nem léteztek sugárhajtású utasszállító Repülőgépek.

Nagyanyád és én összeházasodtunk és Azután együtt éltünk, és minden családban volt apuka és Anyuka. Én a számítógép, a kétszakos egyetemi képzés és a csoportterápia előtt születtem.

Az emberek nem analizáltatták magukat, Legfeljebb Amikor az orvos vér-vagy vizeletvizsgálatra küldte őket.

25 éves koromig minden rendőrt és férfit "uram'-nak szólítottam, minden nőt pedig" asszonyom'-nak vagy "kisasszony'-nak.

Párjuk a galamboknak és a nyulaknak volt, de nem az embereknek.

Az én időmben ha egy hölgy felszállt az autóbuszra vagy a villamosra, a gyerekek és a fiatalok mindenki másnálhamarabb álltak fel, hogy átadják neki a helyüket, de ha állapotos volt, a helyére kísérték és - ha kellett - megváltották a jegyet és odavitték neki.
A nő elsőként lépett liftből ki; alátolták egy széket, hogy leülhessen; egy férfi sosem üdvözölt úgy egy hölgyet, hogy ne állt volna fel, ha éppen ült, Kinyitotta előtte az autó vagy bármi más ajtaját, és a férfi segített neki levenni a kabátját.

Az én időmben a szüzesség nem okozott rákot, és a családi erény bizonyítéka volt a lány és a tisztaságé a férj számára. A mi életünket a tízparancsolat, a józan ész, az idősebbek és az érvényes törvények tisztelete szabályozta.

Megtanítottak bennünket arra, hogy különbséget tegyünk jó és rossz között, és hogy felelősek vagyunk tetteinkért és következményeikért.

A komoly kapcsolat azt jelentette, hogy JÓBAN voltunk unokatestvérekkel és Barátokkal.

Ismeretlen volt a vezeték nélküli telefon, a mobiltelefonról nem is beszélve.

Sosem hallottunk sztereó zenéről, URH rádióról, kazettákról, CD-ről, DVD-ről, elektromos írógépekről, számológépekről (még mechanikusakról sem, hát még hordozhatókról).

A "notebook" jegyzetfüzet volt. Az órákat naponta felhúzták.

Semmi digitális nem létezett, sem órák, sem világító Szamos kijelzők a háztartási gépeken.

Gépeknél tartva: nem voltak pénzkiadó automaták, se mikrohullámú sütők, se ébresztőórás rádiók. Hogy videomagnókról és videokamerákról ne is beszéljünk.

Nem léteztek azonnal előhívott színes fényképek. Csak fekete-fehér képek voltak, előhívásuk Másolásuk és több mint 3 napig tartott.

Színes képek nem léteztek.

Nem hallottunk Pizza Hutról vagy McDonald'sról, se az instant kávéról, se a mesterséges édesítőkről.

Az én időmben a fű olyasmit jelentett, amit nyírtak, nem szívtak.

Mi voltunk az utolsó nemzedék, amely azt hitte, hogy egy asszonynak férjre van szüksége ahhoz, hogy gyereke legyen.

És most mondd, szerinted hány éves vagyok!

- Hát, nagyapó, biztosan több, mint 200! - Felelt az unoka.

- Nem, kedvesem, csak 60!

2013. április 28., vasárnap

Kertésznapló 1.

Tavasszal évről-évre jobban hatalmasodik el rajtam a kertészkedési őrület.

Tavaly még csak a teraszt ültettem be, elég eklektikusan mindenféle virággal és növénnyel (volt eper-paradicsom-paprika-fűszernövény szekció és árvácska-tuja-levendula-mindenegyéb)

Idén azomban már nekiláttam "nagyban" gondolkodni.

Úgyhogy az idei elmebaj egy komplett fóliasátor lett.

Ez volt a kezdőpont. Évek óta senki nem nyúlt hozzá.

Az alaphelyzet elég elkeserítő volt, a sátor váza ugyan megvolt, de elég romos állapotban, az egész fóla természetesen ment a kukába. A vázat is sok helyen meg kellett erősíteni, illetve nem túlzás, ha azt mondom, több kiló szöget kellett kihúzgálni belőle. Hát, izomláz, az volt.

De látványos volt a haladás, gyakorlatilag három délutánt kellett rászánni és máris használható lett!

15 m2, hogy szabadon garázdálkodhassak

Természetesen azonnal kerültek bele növények is. Egyelőre még csak néhány palánta padlizsán, mert az nagy kedvenc, illetve paradicsom és paprika.

Biciklikosárban érkeztek az ifjoncok

Gyorsan a helyére került minden némi földtúrás után (természetesen ehhez be kellett szerezni virágmintás kertészkesztyűt és mindenféle egyéb ~~csinos~~ hasznos holmit, hogy még nagyobb kedvvel menjen a munka)

Még így, szellősen ültetve is csak a sátor mintegy negyedét
foglalja el a néhány növény

Ami pedig a remélhetőleg bőséges saját termés mellé jár majd, az a friss levegő, alig várom már, hogy a függőágyban nagyokat szundikáljak jól megérdemelten :-)

Természetesen haza is kellett hozni valamit a jó illatokból

A kert védett enklávé, fallal vagy kerítéssel, illetve sövénnyel körülvett, zárt terület. Szentély, amelyben az idegen világ emberi világgá szelídült. A természetnek, illetve a külső világnak csak azokat az elemeit és lényeit engedjük be, azokat tűrjük meg benne, amelyekkel nem állunk hadilábon; amelyek kényelmünket szolgálják, és gyönyörködtetnek. Minden más élőlényt kizárunk belőle, vagy ha behatolnak, elpusztítunk.

Hankiss Elemér